Nyolc éve tanítjuk hegedülni és furulyázni az agyagfalvi gyerekeket. Hála Istennek sokan érdeklődnek a zene iránt, annyian, hogy az utóbbi három évben egy külső szakembert is bevontunk a munkába, aki brácsázni és bőgőzni tanítja őket. Hegedűket és furulyákat a szülők vették a gyerekeiknek, de a brácsa és a bőgő már nagyobb költségű hangszerek, kölcsön kaptunk néhányat. Szeretnénk belőlük vásárolni, hogy még többen tanulhassanak rajtuk. Ezért lettem nagykövete ennek az ügynek.

Azért fogok biciklizni, hogy minél több agyagfalvi gyerek tanulhasson muzsikálni, legyenek hangszerek, amin gyakorolni tudnak. Magam is zenélek, tudom, milyen jóleső érzés, ha sikerül egy dallamok jól eljátszani.

Hegedülni és brácsázni tanulok, szeretnék jó zenész lenni. Ebben segítenek szüleim, tanáraim. Én pedig szeretnék segíteni, hogy ez ne kerüljön sokba nekem és a társaimnak sem.

Szeretek hegedülni és furulyázni, szeretek együtt zenélni a társaimmal. Szeretném, ha minél többen tanulhatnának velem együtt, ezért ülök biciklire.

Azért biciklizek, hogy tovább tanulhassak zenélni és, hogy az osztálytársaim is bekapcsolódhassanak.

„Aki énekel, kétszer imádkozik” – írja Augustinus egyházatya. Iskolalelkészként különös értékkel bír számomra ez a gondolat. Valahányszor az iskolában felcsendül a gyermekek hangja, amikor egy-egy apró tehetség lángja fellobban, újra megélem: amit én szavakkal nem tudok elmondani, azt olykor helyettem mondják el a dallamok és a hangszerek. Éppen ezért az Agyagfalvi Református Egyházközség gyermekei hangszerkészletének bővítését nem egyszerűen egy támogatandó ügynek, hanem egyfajta erkölcsi kötelességnek érzem. Annak a közösségnek a gyermekeiért tenni, ahonnan mi magunk is elindultunk, számomra a hála egyik legszebb formája. Néhány kilométerrel “odébb” írta Kányádi Sándor: „innen csak indulni lehet, s aki indul, visszajöhet.” Talán ezért is olyan jó érzés újra és újra meghallani az otthoni hangokat. Mert vannak hangok, amelyek bárhová is sodorjon bennünket az élet, elkísérnek. Emlékeztetnek arra, honnan indultunk, kiknek köszönhetünk, és hová tartozunk. Ezt a nagykövetséget ezért vállalom. Azért, hogy amikor visszamehetek, ne csupán megérkezzem, hanem valamit vissza is vihessek abból, amit útközben kaptam. Hogy az indulás helye iránt érzett hála és a megérkezés reménysége találkozhasson egymással. És ha mindebből egyszer egy gyermek kezében megszólal egy hangszer, felcsendül egy dallam, vagy egy addig rejtőző tehetség kap bátorságot a kibontakozáshoz, akkor talán mi is részeseivé válunk annak az imádságnak, amelyhez néha nincsenek szavaink – csak hangjaink.

Az idén is a gyerekek vannak a fókuszban. Egy nagyszerű közösség alapjait gyerekkorban kell letenni, és Agyagfalván a hangszeroktatás tökéletes táptalaja ennek. Idén azèrt tekerek, hogy jobb körülményeket teremtsünk, tanuló hangszereket vásárolhassunk! Segíts, hogy így legyen!

Gyermekkoromban 8 éven át tanultam hegedülni. Akkor talán még nem tudtam, milyen értékes ajándékot kapok: a zene szeretetét, a közös zenélés örömét, a kitartás és az összetartozás élményét. Ma már ezek az évek a legszebb gyermekkori emlékeim közé tartoznak. Éppen ezért különösen fontos számomra, hogy a Fuss Neki! keretében az Agyagfalvi Református Egyházközséget támogassam. Szeretném, ha a zene öröme a következő generációk számára is elérhető maradna, és az én gyermekeim – ahogy egykor én is – megtapasztalhatnák, milyen csodálatos érzés egy közösségben zenélni, tanulni és együtt alkotni. Ha támogatod a futásomat, nem csupán egy célt segítesz elérni: hozzájárulsz ahhoz, hogy a zene, a közösség és a gyermekek számára teremtett értékek tovább éljenek. ❤️

Idén a Fuss NEKI! nagyköveteként egy számomra fontos ügyet szeretnék támogatni. Falunkban a lelkész házaspár zeneoktatást tart a gyerekeknek. Az oktatás már folyik, a folytatáshoz és fejlődéshez pedig hangszerek vásárlására van szükség. Én rengeteg élményt, barátságot és értéket kaptam valamikor az agyagfalvi fúvószenekartól, amelynek tagja voltam. Szeretném, ha a mai gyerekek is megtapasztalhatnák mindazt, amit nekünk adott a zene és a közösség. Hiszem, hogy egy falu jövőjéhez erős közösség kell. Fontos, hogy a következő nemzedék olyan helyen nőjön fel, ahová jó tartozni, és amiért érdemes itthon maradni. Én ezért futok. Ha te is fontosnak tartod ezt az ügyet, kérlek, támogass!

Zenészként örülök, hogy a faluban van hangszeroktatás. Nagykövetként szeretnék segíteni, hogy további hangszereket szerezhessünk be, amin zenélni tanulhatnak a gyerekek.

Futó nagykövet szerepet vállalok ebben a projektben, mert szeretem a zenét, idővel szeretnék részt venni társaimmal a hangszeroktatásokon, és örülök, hogy erre lehetőség van Agyagfalván.🤗 Ezért ezt az ügyet képviselem, lehetőségeim szerint futással.🥰

Véleményem szerint a közösségünk építése közös feladat. Hiszem, hogy meg kell találnunk azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek már gyerekkorban összehoznak bennünket, és erősítik a közösséghez való tartozást. Agyagfalván az egyik ilyen pont a zene. Én is tagja voltam a valamikori fúvószenekarnak, és jó érzés visszagondolni arra az időszakra, arra a közösségre, amit a zene körénk épített. Éppen ezért külön öröm számomra, hogy a zenekar felbomlása után újra van hangszeroktatás a faluban, és sok tehetséges, lelkes fiatal tanul zenélni. Nagykövetként nekik szeretnék segíteni abban, hogy legyen lehetőségük folytatni, fejlődni, és továbbvinni kultúránk ezen részét! Most tanulóhangszerek vásárlását tűztük ki célul. Bízom benne, hogy a karácsonyi ünnepségen már ezek a hangszerek is megszólalnak, és együtt hirdetik az Ünnepet. Segítsetek, hogy így legyen! 🙂

Agyagfalván nőttem fel, így számomra fontos a helyi fiatalok fejlődése, és jó látni, mekkora lendületet ad nekik a közösség, amit a lelkész család épít a zene köré. Nagyon jó érzés, hogy a közös zenélés által a gyerekek nemcsak a hangjegyek világát sajátítják el, hanem megtanulnak egymásra figyelni és összetartani is. Azért vállaltam a nagyköveti szerepet, mert szeretném, ha ez a kezdeményezés még tovább fejlődhetne és a fiatalok maradandó élményekkel gazdagodnának továbbra is.