Támogatom, hogy Székelyudvarhelyen is legyen egy olyan hely, ahol olyan szülők állhatnak meg és emlékezhetnek, akiknek gyereke túl rövid ideig volt velük.

,,Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk, és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: a víz szalad, de a kő marad, a kő marad..." Wass Albert

Csodálatos érzés, amikor egy újszülött kisbaba érkezik a világra. Szoptatássegítőként nagyon sok család fogadott bizalmába, s ezáltal sokuk élettörténetét is megismertem az elmúlt 15 évben. Azt tapasztalom, hogy az újszülött gyermek születéstörténete, öröme mellett sajnos gyakran elmesélik egy-egy előző kisbaba elvesztését is, mely mély és nagyon gyakran feldolgozatlan sebeket hagy a család minden tagjában. Vannak, akik csak évek múlva vagy egyáltalán nem beszélnek róla, bár része a családtörténetnek. Nagyon sok perinatális veszteséget megélt nőt, barátnőt, családot ismerek. Ezt az emlékhelyet nektek, értetek és családjaitok segítésére állítja az udvarhelyszéki Anyák Egyesülete. Hiszek a közösség erejében és fontos számomra minden család! Büszke vagyok a háttérben munkálkodó önkéntes csapatunkra is, hogy velem együtt hiszik ennek a különleges projektnek a fontosságát, és segítik megvalósítását. Köszönöm, hogy te is segítesz!

Célunk a "vendégbabák" emlékhely létrehozása a meg nem született vagy túl korán elvesztett babák emlékére, ezzel is segíteni szeretnék a gyereküket elvesztő szülőket. Egy hely amely segít a gyász feldolgozásában, az emlékezésben, az elengedésben. Hogy méltók legyünk az élet felbecsülhetetlen ajándékára!

Ez alkalommal is hatalmasat álmodott az Anyák Egyesülete, amely álom megvalósulásához a közösség ereje és támogatása kell, amiért idén én is tenni szeretnék. Meggyőződésem, hogy a Vendégbabák emlékhelyére szüksége van a városunknak, a kisbabájukat gyászoló családoknak és nekünk is, akik azt hisszük, hogy nem vagyunk érintettek. Viszont ha lenne lehetőségünk a veszteség és a gyász körüli tabukról beszélgetni a nagyszüleinkkel, dédszüleinkkel, akkor ráeszmélünk, hogy a mi felmenőink is érintettek voltak, és általuk mi is azok vagyunk. Fontos, hogy emlékezzünk, gyászoljuk és tiszteljük azokat a kis életeket, akik bár rövid ideig voltak velünk, örökre a szívünkben maradnak.🤍

Úgy döntöttem, hogy az idén is indulok a "Fuss neki" - n, mert igazán fontosnak tartom a vendégbabák emlékére felállított szobrot, hogy legyen ahol meggyújthassanak egy gyertyát az érintettek, és megemlékezhessenek a túl korán távozott babáikról. Hálás vagyok minden támogatásért, amivel engem és a mögöttem lévő ügyet támogatod!

Futóként szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a gyászoló családok megtalálják a méltó emlékezés helyét, mert hiszem, hogy minden veszteséget meg kell élni és megérteni, és szükség van egy olyan helyre, ahol ezt megtehetik.

Sok anyai szív hordoz mély sebeket. Olyan sebek ezek, melyek be nem teljesült álmokból lettek. Álmok, melyben kisbabát ringatsz, öleled, beszippantod babaillatát. Álmok, melyek még azelőtt véget érnek, hogy valóra válhatnának. Ugyanis ezek a kisbabák nem érkeznek meg. Rövid ideig vendégek a szüleik életében, aztán mély sebet hagyva idő előtt távoznak. Ám emlékük örökre megmarad, és jó érzés lesz majd egy olyan helyen emlékezni rájuk, melyet mi közösen, a támogatásotokkal hozunk létre.

A 21. században megváltozott a családi háló, az anyák több dologban vannak magukra hagyva, és mégsem. Van az Anyák Egyesülete, aki támogatja az édesanyákat. A "Vendégbabák emlékhelye" is egy ilyen kezdeményezés, ami segítség lehet a kimondhatatlan veszteségben, segítség a gyászfeldolgozásban. Anyaként szeretnék ezen projekt mellé állni, támogatni.

Szívemben hordozlak! Emlékszem a legelső Fuss nekik egyikén a hordozás népszerűsítéséért húztam futócipőt, egy olyan projektért, amely azóta is töretlen lelkesedéssel hirdeti a hordozás jótékony hatásait a friss szülővé válók körében. Mindenik babavárást azonban nem követi karikás, csatos hordozóban vagy kendőben való összebújás, vannak babák, akiket csak a szívében hordozhat nagyon sok édesanya. Az Anyák Egyesületének mostani célkitűzése egy olyan hely kialakítása, amely azoknak a babáknak állít emléket, akiket ugyanúgy vártak és szerettek a szüleik, de akiket csak a szívükben hordozhatnak a családok, mert ők hamarabb elköltöztek, mint ahogy anya melegében (l)ehettek volna. Én idén azért állok rajthoz, hogy ne csak egyénileg kelljen a szívünkben hordozzuk a vendégségbe érkezett babáinkat, hanem legyen egy közösségi hely is, ahol emlékezhetünk és erőt meríthetünk az élethez, a folytatáshoz, a szívben és az ölben való hordozáshoz egyaránt.

Vártam már, hogy a fuss neki mozgalomban eljöjjön a gyaloglási lehetőség is. Egy olyan ügyért fogok gyalogolni, ami ritkán fordul elő. De a mélysége, a fájdalma gyűrűzik és megérinti mindazokat, akiknek szívében nemcsak a közöny otthonos. Vendégbabák emlékhelye, vagyis olyan életre várt csecsemőké, akik születéskor édesanyjuk szíve alól rögtön szeretteik szívébe költöztek. Örömmel teszek konkrét lépéseket is, azért, hogy legyen városunkban egy kegyeleti hely, ahol a veszteségben osztozó szülők, családtagok és barátok találkozhatnak, emlékezhetnek, és vigaszt lelhetnek. Egy olyan hely, amely szimbolizálja, hogy ezek az apró életek, bár rövidek voltak, sosem merülnek feledésbe. Kérlek, támogasd te is ezt az ügyet, mert minden kis lépés számít. Adj esélyt, hogy a fájdalomban is megszülethessen a remény. Minden támogatás, akár egy séta vagy egy szó is, közelebb visz minket ahhoz, hogy városunkban is, emlékezhessünk és erőt meríthessünk egymásból. Tegyél egy lépést velünk – a szeretetért, az emlékezésért, az életért!

Lelkipásztorként az élet pártján állok. Erdélyben nincs ennél fontosabb, mint azokat képviselni akik népünk számára az életet választják. Ez: a család, a gyermek, a szeretet. Sokan némán és alázattal hordozzák veszteségüket, fájdalmukat. Ezzel a támogatással azok mellé állok, akik átélték életük nagy veszteségét, és méltók arra, hogy legyen egy hely, ahol csendesen, megbékélve, és imádságos szívvel megállhatnak, hogy utána újból az élet pártjára álljanak.

Pedagógusként és lelkipásztorfeleségként az élet pártján állok. Erdélyben nincs ennél fontosabb, mint azokat képviselni akik népünk számára az életet választják. Ez: a család, a gyermek, a szeretet. Sokan némán és alázattal hordozzák veszteségüket, fájdalmukat. Ezzel a támogatással azok mellé állok, akik átélték életük nagy veszteségét, és méltók arra, hogy legyen egy hely, ahol csendesen, megbékélve, és imádságos szívvel megállhatnak, hogy utána újból az élet pártjára álljanak.

Három gyermek édesapjaként minden nap hálát adok a Családunkért, és gyakran gondolkodom azon, milyen szerencsésnek mondhatom magam. Azonban az élet számtalan családot állít olyan olyan tragikusan fájdalmas helyzetek elé, amelyeket nehéz szavakba önteni. Egyre több szülővel találkozom, akik szívében már rég megfogant a vágyott gyermek, de még nem tudott megérkezni; ahol vendégbabák tapasztalhatták meg rövid időre a legmélyebb anyai szeretetet az anyaméhben; vagy megszülettek azzal a céllal, hogy bár földi életük fájdalmasan gyorsan véget ért, igazán nagy küldetést és tanítást hagyjanak ránk. Ezt a fájdalmat csak elképzelni lehet de átérezni igazán csak az tudja, aki hasonlót él(t) át. Itt az ideje, hogy változtassunk azon, ahogyan a gyászhoz viszonyulunk: vagy tabusítva azt, vagy sokszor könnyedén reagálva a másik legmélyebb fájdalmára. Székelyföldön hosszú ideje a hallgatás uralja a nehéz beszélgetéseket, különösen az olyan témákat, mint a perinatális gyász. Azért futok, hogy létrehozzunk egy emlékhelyet, ahol mindazok a családok, akik ezen a veszteségen keresztülmennek, méltó módon emlékezhessenek meg azokról a gyermekekről, akik a szívükben örökre megmaradnak. Célunk, hogy ez az emlékhely a gyász megélésén és feldolgozásán túl segítse, hogy nyíltabb és őszintébb, egyben empatikusabb kommunikációt kezdeményezzünk a körülöttünk lévőkkel. Az Emlékhely az első lépést jelentheti afelé, hogy olyan közösséggé váljunk, ahol a gyász nem tabu, hanem egy méltósággal, megértéssel és szeretettel körülvett folyamat mind a barátok, mind a közösség részéről. Ezért a célért én most nekifutok!

Ebben az évben a kézilabda csapatunk úgy döntött, hogy személyeire bomlik és más egyesületek kitűzött céljait fogja előre segíteni. Egy csapatként, közösen, sok jó cél érdekében futunk! Ezáltal remélem hogy sok jót tehetek azért hogy az egyesület elérje a céljait.

Ebben az évben a kézilabda csapatunk úgy döntött, hogy személyeire bomlik és más egyesületek kitűzött céljait fogja előre segíteni. Egy csapatként, közösen, sok jó cél érdekében futunk!

Személyesen is elkötelezett vagyok a "Vendégbabák emlékhely" létrehozásának fontosságában, hiszen mélyen megérint, mennyire szükséges egy olyan hely, ahol a meg nem született vagy túl korán elvesztett babák emlékét méltón őrizhetjük. Szülőként én is együttérzek és hiszem, hogy ez az emlékhely segíthet a gyász feldolgozásában, valamint lehetőséget nyújt az emlékezésre. Ezért vállalom, hogy ennek a nemes célnak a támogatására lefutok egy félmaratont, és bízom benne, hogy ezzel is hozzájárulhatok az emlékhely megvalósításához, amely enyhülést és megnyugvást hozhat az érintett családok számára.

Úgy döntöttem, hogy idén is rajthoz állok, mert szeretném segíteni, támogatni a Vendégbabák emlékhely létrejöttét. Ez a hely teret adna az érintett nőknek, családoknak az elcsendesülésre, megemlékezésre, gyertyagyújtásra és ugyanakkor erőt is közvetítene hiszen megannyi sors összefonódik itt. Büszke vagyok nevelő apukámra, Demeter István szobrászművészre, aki ismét nagyszerűt alkotott. Ennek a szobornak szinte tapintani lehet a kisugárzását, nagyon meghitt és egyben megható.

Egy emlékhely meglátogatása segít(het) a megállásban, a megemlékezésben, a tiszteletadásban, az emberi történéseink, élményeink elfogadásában és feldolgozásában. Ez az emlékhely létrejötte is, amiért én is szaladok, emlékeztethet minket nőket, anyákat a közös, sajátos női sorsunkra, sorstársiasságunkra, hogy nem vagyunk egyedül ebben az embert próbáló gyászban, egy meg nem született élet elvesztésében. A közös emberi, női tapasztalatnak és létnek állít szobrot, amely együttérzésre és részvétre, tiszteletre hív mindannyiunkat önmagunk és más nők, édesanyák iránt, és az elhunyt magzatok iránt egyaránt.

Igaz milyen csodálatos a szivárvány? Ám eső, vihar, és borús égbolt nélkül nem mutatja meg magát. Ahogyan sok édesanya is mély és sötét viharokat kell túléljen, mindaddig, míg kisgyereke szemében megláthatja felragyogni a szivárványt. Viharokat, melyek veszteséggel járnak. Pici lelkekkel, akik elindultak hozzánk a Földre, de nem érkezhettek meg. Akik hamarabb teljesítették küldetésüket, mintsem kellett volna. Vendégségbe jöttek, vendégekként költöztek édesanyjuk szívébe, és örök emlékekké váltak szeretteik számára. Idén is azt a célt támogatom, hogy létre jöjjön az a hely, ahol mindenki megállhat egy pillanatra, hogy emlékezni tudjon rájuk a szivárványos égbolt alatt.

Nagyon örülnék, ha létrejönne a Vendégbabák emlékhelye, amely, ha csak parányi módon is, de hozzájárulhatna a magzatukat elveszített szülők fájdalmának enyhítéséhez. Gyásztanácsadóként gyakran találkozom perinatális veszteség fájdalmával kűzdő párokkal, így különösen átérzem, milyen jelentősége lenne annak, ha ezeknek az "átutazó lelkeknek" is lenne emlékhelye, amely által elismerhetjük létezésüket és méltó módon tiszteleghetünk előttük.

Második alkalommal is szeretnék jelentkezni az Anyák Egyesülete által szervezett Vendégbabák emlékhely projekt támogatására. A projekt célját fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan hely, ahol a családok méltóképpen emlékezhetnek meg az elhunyt, a meg nem született babákról, és ahol a gyászt közösségben, támogató légkörben élhetik át. Bízom benne, hogy hozzájárulásommal, és a támogatottságaimmal én is segíthetek. Előre is köszönöm a rajtam keresztül történő támogatásokat. 😚

Az Élet Isten ajándéka. Fontosnak látom keresztény szakemberként, 5 gyermekes (érintett) édesanyaként hangsúlyozni ezt, hisz a gyászfeldolgozás folyamatában óriási szerepe van a hitnek. Egykori udvarhelyi lakosként (a szívemben mindig az maradok) megtisztelő részt venni ebben a mozgalomban. “Úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél.” IKor 9:26

Pszichológusként tudatában vagyok annak, hogy a perinatális veszteség milyen sok családot érint. Nemcsak az anyák gyászolnak, az egész család érintett: apák, testvérek, nagyszülők, rokonok. A gyásznak ez a formája ráadásul még megfoghatatlanabb, még inkább tabu. Emiatt gyakran nehezített az érzelmek megélése, a gyásszal való megküzdés. A vendégbabák emlékhelye láthatóvá teszi a láthatatlant, lehetővé téve az érintettek azonosulását, és-reményeim szerint-a társadalmi párbeszédet. Az együttérzés szimbóluma lehet környékünkön.

Három csodálatos gyermek anyukájaként már 10 éve elmúlt, hogy az Udvarhelyszéki Anyák közösségéhez tartozom. 🙏 Nagyon sokat jelent nekem az Egyesület támogató és megtartó ereje! Hálás a szívem, hogy ide tartozhatok! Büszkén vállalom, hogy az egyesület nagyköveteként szaladok és aki hisz bennem/bennünk, rajtam keresztül az Anyákat és az Ők kezdeményezéseit támogathatja!!! ❤️

Nagyon szeretném, hogy a Vendégbabák Emlékhely létre jöjjön városunkban! Ezért másodszor is rajthoz állok, abban a reményben, hogy megvalósul az Anyák Egyesületének ez a hiánypótló kezdeményezése. Anyaként és szakemberként is úgy gondolom, hogy segítséget nyújthat a gyászfeldolgozásban, a továbblépésben, egy olyan Emlékhely, ahová a vendégbabák szülei ellátogathatnak, elcsendesedhetnek, letehetik fájdalmukat és emlékezhetnek. Köszönöm, hogy te is támogatod!

Számomra anyaként és szakemberként is fontos megvalósítás ez az Emlékhely. A Vendégbabák gyásza méltatlanul keveset emlegetett és fájdalmas módon illegitim gyász. Az Emlékhely létesülése hiszem, hogy embert közösséget és lelket is formáló... Azért futok, hogy megvalósulhasson ez az egyedülálló kezdeményezés az anyák, apák, családok és bárki számára, aki túl korán veszített el kisbabát.

Azért szaladok, hogy hangsúlyozzam az élet értékét, minden formájának és szakaszának fontosságát, beleértve a születés előtti életet is. Az emlékhely az élet tiszteletének és értékelésének üzenetét hordozza.

Egy gyászoló ember támogatásra szorul. Így vannak ezzel azon édesanyák is, akik sajnálatos módon még a várandósságuk során elveszítik magzatjaikat. Fontos, hogy ilyen esetben az édesanyában keringő érzések kellőképpen kifejezésre jussanak, legyen egy hely a megemlékezésre, talán ezzel kissé elviselhetőbbé válhat a veszteség érzése. Háziorvosként fontosnak tartom úgy a testi, mint a lelki jólétet, egészségmegőrzést.